Folyékony arany

A tokaji aszú, amelyre a magyarok a mai napig nemzeti szimbólumként tekintenek, közel háromszáz évig a világ egyik legdrágább és legkeresettebb bora volt. XIV. Lajos, Viktória királynő, Nagy Péter cár, Goethe és Beethoven is rajongott a tokajiért. A két világháború, a gyilkos filoxéra járvány és a kommunista rendszer kollektivizálása hatalmas pusztítást végzett a szőlőültetvényeken, és az aszú íze csak emlék maradt, eltűnt a régi világgal együtt. A világ megfeledkezhetett a csodálatos borról, az Újvilág újfajta bortrendeket diktál, és Tokaj mára egyike a világ leginkább alulértékelt borvidékeinek – mégis, a magyarok kollektív emlékezetében máig él a hajdani „folyékony arany”.
Szepsy István, egy híres-neves magyar borászfamília sarja, Bacsó András, a Tokaj Oremus Szőlőbirtok vezetője, Alkonyi László pedig a borászatba beleszerető hajdani sikeres bróker. Három elszánt hős, akiket közös szenvedélyük hozott össze: megcsinálni a nagy bort, amely visszatérhet a világ legigényesebb asztalaira. De megjön-e a várva várt őszi eső? Leszáll-e a köd, kisüt-e újra a nap? Mert az aszúkészítés minden pillanata a természet kegyein múlik. Csak őrültek kezdenek ilyen vakmerő vállalkozásba, vagy zsenik, akiket nem kötnek gúzsba a sanyarú körülmények.