Werner Herzog filmjei

Aguirre, Isten haragja (1972): Az El Dorado nyomában járó spanyol konkvisztádor nagyszabású krónikája egyike volt Herzog legnagyobb sikereinek. Megalapozta a közös munkakapcsolatot később további négy filmjének főszereplőjével, Klaus Kinskivel, egyben inspirációt jelentett Coppolának az Apokalipszis most-hoz.

Kaspar Hauser (1974): Az 1828 pünkösd hétfőjén egy járni és beszélni is alig tudó, 16 éves fiút találnak Nürnbergben. A fiút korábban egy fénytől elzárt cellában tartották, amiben felállni sem tudott, és más emberekkel sem találkozott. Herzog a fiú mellett talált korabeli levelek ihlették a film elkészítéséhez, amely Cannes-ban a Zsűri Nagydíját nyerte.

Woyzeck (1979): Herzog a német drámaíró, Georg Büchner befejezetlen művét adaptálta Klaus Kinski főszereplésével. A címszereplő közkatonát naponta érik megaláztatások felettesétől. Amikor megtudja, hogy felesége megcsalja vele, Woyzeckben végérvényesen elszakad valami.

Nosferatu, az éjszaka fantomja (1979): Herzog minden idők egyik legjelentősebb Drakula-filmjét készítette el az ismét zseniális Kinskivel. A horror egyszerre adaptációja F. W. Murnau klasszikus regényének (amelyet a rendező minden idők legjobb német filmjének tart) és Bram Stoker eredeti regényének.

Fitzcarraldo (1982): Az Amazonas vidékén élő megszállott operarajongó nagyszabású német drámaíró víziója, hogy a dzsungel mélyén operaházat építtet. Terve, hogy feltárja az eddig meghódítatlan kaucsuk lelőhelyeket, így biztosítva az anyagi hátteret őrült elhatározásához. A film horrorisztikus forgatási körülményeit és a Herzog-Kinski duó párharcát a Legkedvesebb ellenségem című dokumentumfilm részletezi.

Cobra Verde (1987): A legendás banditává váló rabszolgatartó története a Herzog-Kinski duó ötödik, egyben utolsó közös filmje, ami a korábbiakhoz méltóan pokoli körülmények között fogant.

Legkedvesebb ellenségem (1999): Dokumentumfilm Werner Herzog és Klaus Kinski szélsőséges barát-ellenség kapcsolatáról.