Dustin

Egy külvárosi hangárban a közönség együtt mozogva táncol, rázzák a 145 BPM-mel pörgő technora. Köztük van Dustin, a transz fiatal, és bandája: Félix, Raya és Juan. Ahogy az éjszaka hajnalba nyúlik, a kollektív hisztéria is édes melankóliává csitul, a részegség pedig a gyengédtelenséggé.

Dans un hangar désaffecté, une foule danse à l’unisson, secouée par 145 BPM de musique techno. Parmi elle, Dustin, jeune transgenre, et sa bande : Félix, Raya et Juan. Au fur et à mesure que la nuit s’étire, l’hystérie collective se mue en mélancolie douce, et l’ivresse en manque de tendresse.

In an abandoned warehouse, a crowd dances in unison, shaken by 145 BPM of techno music. Among it, Dustin, a young trans, and his gang: Félix, Raya, and Juan. As the night stretches on, the collective hysteria turns into sweet melancholy, and drunkenness into a lack of tenderness.